Az immáron több mint 165 éve fennálló mosonmagyaróvári Kühne Gépgyár (1856) mezőgazdasági gyártmányai bel- és külföldön is nagy elismerésnek örvendtek már a 19. század második felében. A kezdeti kis műhely, Kühne Ede vezetésével a századfordulón már kétségtelenül vezető szerepet töltött be a hazai mezőgazdasági gépgyártásban. A kiállításokon sorra elnyert érmek is bizonyították a vevők számára, a „KÜHNE” felirat egyet jelent a minőséggel. A sikerek titka nem kis mértékben abban rejlett, hogy mindenkor a hazai viszonyokat és igényeket figyelembe véve igyekeztek gyártmányaikat fejleszteni. A századfordulótól kezdve, de különösen az első világháborút követően az egyre súlyosbodó gazdasági megrázkódtatások és ezzel párhuzamosan a Hazai Bank befolyásának növekedése viszont az addigi nyugodt, egyenletes fejlődést megszakította. Az 1930-as évek kezdetén Magyarországon különösen súlyos problémát okozott a mezőgazdaság válsága, mivel az ország gazdasági szerkezete, agrárjellege következtében rendkívül erős befolyást gyakorolt a különböző termelési ágak helyzetére. A gazdasági válság pusztító szele mezőgazdaságunkkal együtt mezőgazdasági gépiparunkat is létalapjában támadta meg. A Kühne gyár fennmaradását 1933-ban már oly súlyosan veszélyeztette a kialakult helyzet, hogy az egykori több mint 600 dolgozó helyett, alig 30-50 főt tudott foglalkoztatni.
A vértelen gépkeresletet más, a fő profiltól jelentősen eltérő új cikkek kikísérletezésével, gyártásával és forgalomba hozatalával igyekeztek ellensúlyozni. Így került a Kühne gyár kínálatába jelentős újításként a kerékpáralkatrészek, majd a komplett kerékpárok gyártása.
A gyártási palettában kezdetben keréktengelyek, -agyak, középtengelyek, csészék, kónuszok, lánckerekek, kerékpárvilla, teljes kormányfejkészlet, lámpatartó, kerékpárkormány, abroncsok, sárvédők stb. voltak megtalálhatóak, némelyeken az „OSO” védjegy is feltűnt (1939-es Magyaróvárral való egyesülés előtti különálló Moson településre utalva). Nem sokkal később rátértek a kész kerékpárok gyártására, melyeknél törekedtek arra, hogy a lehető legtöbb alkatrészt helyben tudják előállítani, sőt némelyeket a gyár szakemberei által szerkesztett és létrehozott célgépekkel. Kereskedelemben megjelenő, végső felületi bevonatukat is a kerékpárműhelyekben felépített nikkelező és zománcozó berendezések révén, illetve a szabadkézi csíkfestő-mesterek alkotómunkája nyomán nyerték el. A Kühne gyár a bevezetést jól fogta meg, a piacon való megjelenést követően, pár hónap alatt az egész ország megismerte, megkedvelte és vásárolta gyártmányait, melyek a kereskedők körében is nagy népszerűségnek örvendtek, mivel könnyen tudták eladni és még kerestek is rajta.
Első agy (egy darabból esztergályozva)
Fix fogaskerék
Középtengely ékes (menetes csészékkel)
Középtengely ékes (beütős csészékkel)
Középtengely harangos rendszerhez
Hajtókartípusok (Kühne és un. Unió)
Derby typusu, 5 cs. lánckerék ékes hajtókarral
Europa menetes lánckerék
Pannónia menetes lánckerék ékes hajtókarral
Sárvédő (60 mm. széles, bordás erősítéssel)
Abroncsok (kívül bordázott)
Kormányfejkészletek (csészék nélkül)
Villák és lámpatartó
Korai verseny- és strapakerékpárok a gazdaközönség köreiben már jól csengő, minőséggel azonosított „KÜHNE”, illetve „KÜHNE” SUPER oSo márkajelzéssel jutottak el a vásárlóközönséghez, viszont külső megjelenésükben még hagyományos külföldi mintákat is hordozták magukon. A forgalmi adatok alakulása révén, a kedvezőbb nyereségi eredmények elérése érdekében a gyár vezetősége később már a géppark növelésével és modernizálásával, a gyártási eljárások további tökéletesítésével tudta megteremteni a korszerűbb és eredményesebb termelés alapjait, melyhez később egy külföldi kerékpárgyártásban évtizedes tapasztalattal rendelkező üzemvezető is csatlakozott. Mindezek kifejeződésre jutottak az egyszerű kinézetű vázak mellett megtervezett és bevezetett jellegzetesen díszes „OSO” változatokban. Női kialakítások (DÁMA, ILDIKO) vázgeometriája már messziről felismerhető a párhuzamosan és egyenesen futó csövekről, amelyek a kecsesen hajlított formákat összekötik. A férfi biciklik (SUPER, EXCELLENT, EUROPA) váza a gyártás előrehaladtával típusonként fejlődtek, váltak egyre lenyűgözőbbé, némelyek (UNIO, GRAND PRIX) egészen lebilincselő megoldásokkal tűntek ki a sorból. A Kühne kerékpárjait bámulatossá és könnyen megkülönböztethetővé tették a lánckerekeik formavilága, annak motívumai. A kiforrott gyártmányoknál viszont egységes kialakításúak voltak a kívül bordázott abroncsok, középen bordás erősítésű sárvédők, az első sárvédőn alumínium szárnyas „oSo” dísszel, amely alkatrészek kialakítása által abszolút megkülönböztethetőek az akkori piacon elterjedt „hagyományos” formavilágtól. Az első villák az egyes típusokkal harmonizáltan kerültek beszerelésre. A vázakat lélegzetelállítóvá tették a tükörfényes fekete égetett zománcra kézzel festett káprázatos csíkozások, illetve az idővel bevezetett krómozott díszítések. Emellett a legteljesebb kiviteleknél el voltak látva a típusjelző fémcímkékkel azonos megjelenésű és árujegy matricákkal is, továbbá a nyeregbőrökön és a kerékpárok szerszámtartó bőrtáskáin „oSo” márkajelzéssel voltak jelölve. A kompletten értékesített kerékpárok szereléséhez egyes szükségszerű alkatrészek még külső gyártóktól kerültek beszerzésre az üzletág méretei végett, viszont törekedtek ezeknél is az elsőrangú minőségre. Az évtized végére kiteljesedett fő választékot jól szemlélteti az Eredeti „KÜHNE” oSo kerékpárok árjegyzéke, melyben megjelenik még az évfordulós jelentőséghez is társítható oSo UZSOK jelzéssel ellátott hagyományos váztípus. Terjesztésük kereskedőkön, megbízottakon keresztül nem csak komplett kerékpárok formájában valósult meg, hanem kiterjesztve és elősegítve a kerékpár tulajdonosok, vázépítők, forgalmazók lehetőségeit: „szerelt vázak” , cseredarabok, alkatrészek (sőt partneri igényre készült megvalósítások) értékesítésével is. Elterjedésük országos szintű volt és kijelenthető, hogy még a határon túli magyarság számára is keresett értéket képviseltek. Az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Vásárokon is nagy népszerűségnek örvendtek a „Kühne” pavilonjában bemutatott saját gyártású kerékpártípusok. A mosoni gyár ezen üzemrésze 1938-ban már legalább évi 8-9000 darab kerékpár, illetve váz előállítását tudta megvalósítani, de a fejlődést a II. világháború kitörése megtorpantotta. Ennek oka nem a kereslet visszaesésében keresendő, inkább az elégtelen anyagellátás, katonai behívások és hadianyag gyártások terén. A háború végére minimálisra csökkent a termelés, ami ezt követően még némi fellendülést produkált, mivel a gyár 1948-as államosításáig megmaradt a kerékpárgyártás a profilban.
Nemzeti értékteremtés
Alapvetően a magyar gazdaközösség szemében már jóval az 1930-as évek előtt megalapozta hírnevét a Kühne Mezőgazdasági Gépgyár, főként a hazai viszonyokhoz és igényekhez igazodó, de nemzetközi szintű termelési kultúrájával, szakembereinek tudásával, mely tükröződött gyártmányaik hatékonyságában és komoly, időtálló minőségi tulajdonságaiban. Az OSO kerékpárgyártmányok bevezetésekor ezeket a hagyományokat oly szinten meg tudta őrizni a patinás nevű gépgyár fennmaradásáért küzdő szakembergárda, hogy a számukra merőben új ágazatban is országos elismertséget szereztek, kiterjesztve a gazdaközösségen kívülre a vevőkört. A folyamatos fejlesztésnek, megújulásnak köszönhetően, még a jóval jelentősebb keretekkel és kedvezőbb adottságokkal rendelkező versenytársak mellett is hírnevet tudtak elérni. Végigtekintve a megalkotott fő típuspaletta jellegzetességein és szimbolikus jelentéstartalmain, bizonyosságot nyer – a „KÜHNE” minőségen túlmutató – nemzeti viszonyokkal, történelmi múlttal, kulturális örökséggel és kézműves hagyományokkal harmonizáló iparművészeti igényesség – jelentősen túlszárnyalva a funkcionális eszközök szerepét. A különleges formatervezéseknek és kialakításoknak köszönhetően a mai napig felismerhető és megkülönböztethető ezen alkotások bármelyike. Egyedi, gyári azonosítójelzéseik révén még hiányosan fellelt veterán kerékpárvázaknál is pontosan meghatározható a gyártási év és típus. További támpontokat adhat a jelenlegi tulajdonosoknak, a gyár korabeli partnerei részére kiadott árjegyzék referencia-állapotokat tükröző leírása.
Amikor ezek a kerékpárgyártmányok újonnan elérhetőek voltak az 1930-1940-es években, olyannyira közismert és keresett értéket képviseltek, amit a mai napig fennmaradt dokumentumok és büszke kerékpár tulajdonosok fotói is bizonyítanak. (Még Kühne Lóránt – gyártulajdonos, országgyűlési képviselő, a felsőház tagja – is rendelkezett vele!) A Kühne gyár államosítása viszont lezárta a mosonmagyaróvári kerékpárgyártás fejezetét és sajnos az azóta eltelt 75 év szinte teljes mértékben a feledés homályába száműzte a magyar köztudatból.
A „KÜHNE” oSo kerékpárgyártmányok (1933-1948) történetének és formavilágának megismertetésére, ezáltal megóvására hivatott eme pár sor, illetve a máig megőrzött veterán értékekről bemutatott néhány kép.
„… a magyar közönség körében a jó ízlést érvényre juttatni s ott megszilárdítani, az érzéket a szép formák iránt fölébreszteni és tovább művelni, a művészi alkotások iránt az érdeklődést minél általánosabbá tenni, előmozdítani mindent, a mi föltétele, hogy hazai iparunk művészileg fejlődjék és a jó ízléssel, a szép formákkal együtt, sőt azok által a nemzet gazdagságának egyik forrása és a magyar faj lételének egyik biztosítéka legyen.”
Trefort Ágoston
~ Mosonmagyaróvár (Hungary) – Kühne oSo kerékpárgyártmányok – veterán kerékpár – vintage bicycle – oldtimer fahrrad ~
KÜHNE – SUPER oSo – DÁMA – EXCELLENT – EUROPA – UNIO – GRAND PRIX – ILDIKO – TALISMAN – UZSOK – OMEGA
KÜHNE OSO SALON 